indy.media.hu független média központ

Tölgyessy:
„Ami még kiáltó a Jobbik közönségéről, hogy a legfiatalabb párt. Különösen erős a fiatalok között, és meglepően erős az egyetemek világában. Nemcsak a bölcsészkarokon, nemcsak a történész hallgatók között, mert ott már régen ez a helyzet. Fölényesen veri a szocialistákat a fiatalok között.

Nálunk a bal helyett a jobboldalon tört ki a lázadás

A fiatalokban mindig benne van egy lázadási potenciál, ez általában a baloldalon szokott kitörni, nálunk ez jobboldalon törik ki, és azt mondják, ez a rendszer nem jó, nem lehet vele érzelmileg azonosulni, végtelenül igazságtalan. Ez hihetetlen kritika mindannyiunkkal szemben. A közvélemény sikertelennek, igazságtalannak érzi az egész országot és bántóan alkalmatlannak gondolja az elitet. Korruptnak, csirkefogónak és alkalmatlannak gondolja az elitet, és ez az elitellenesség is nagy részt megmutatkozik a Jobbik világában.

A Jobbik azt mondja, hogy Magyarországon nem jobb és baloldal van, hanem vannak a globalizáció, a világkapitalizmus ügynökei, akik egyformán liberálisok, és szerinte a Fidesz is ilyen.”
http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1118…

(További videó, térkép, fotók: kattints a címre!)

Siránkozás 20 év környezetrombolása miatt. Ha szkeptikus vagy, esetleg az ilyen szöveget sötétzöldnek érzed, akkor tudnod kell, hogy én is a „fejlődés” híve voltam. Minden lépésnél egy helyi kisebbség érdeke áll szemben egy régió többségével. De egyszer mindenkinek a lakóhelye sorra kerül…

.

.

.

A Hirszerző cikke előtt, ami egy brit dokumentumfilmről szól, amelynek Curitiba város (Brazília) a témája, ajánlanék egy videót a városról:
http://www.youtube.com/watch?v=hRD3l3rlMpo
Ezen a város polgármestere azt mondja: „Az autó olyan, mint az anyósunk, jóba kell vele lennünk, de nem engedhetjük, hogy irányítsa az életünket.” A nyomornegyedek kapcsán kb. ezt: „A szolidaritás nem retorika kérdése, hanem érezni kell a mindennapi életét az összes városlakónak.”

Ecuadorban jártunk olyan indián közösségeknél, amelyeket az állam jogrendje és hadserege tart nyomás alatt. Az ok a földjükön található olaj, amely miatt az olajcégek félkatonai szervezetei is fenyegetik őket. Az őslakosok szervezetei felvették a küzdelmet a saját jogaikért. Erre már csak azért is szükség lesz mert még a klímaváltozás elleni kvótakereskedelemben is kihasználják őket. Néhány fotót is közlünk, a többit egy csütörtöki beszélgetésen mutatjuk be.

.

Rendszerkritikus, fiatal társadalomtudósokat kérdeztünk meg arról, hogy ők miben látják az idei közgazdasági Nobel-díjat elnyerő Elinor Ostrom munkásságának lényegét. Egy ideje gyakrabban kapják ezt a díjat „alternatív” közgazdászok (Amartya Sen, Paul Krugman, Joseph E. Stiglitz) ezért a neoliberálisok természetesen már lekomcsizták az egész díjosztó bagázst, hogy abszolút politikai alapon adják a díjat. Érdekes, amikor a piacbarát, főáramba tartozó tudósok kapták a díjat, semmi sem zavarta őket. De nézzük inkább Ostrom kutatásait, a díj várható hatását és jelentőségét, illetve Ostromot, mint tudóst és a mögötte lévő személyt.

Vezessenek be globális adót a nemzetközi spekulatív tőkemozgásokra, hogy védettebb legyen a világgazdaság az összeomlásoktól. A Tobin-adót követelik hosszú évek óta a globalizációkritikus szervezetek, köztük a Védegylet. Most, hogy a legutóbbi és legnagyobb pénzügyi válság már a gazdag államokat is elérte, hirtelen a világ vezető politikusai is elkezdtek beszélni a Tobin-adóról. Boda Zsolt, a Védegylet szóvivője a Kossuth Rádió G7 című műsorának nyilatkozott.

A hét mesterlövésze - dvd ajánló műsor társadalomkritikával
Rádió Café, szombat és vasárnap, 15-17 h
72. adás, 2009-10-25

[Érdekes, mintha a forradalomnak csak formája lenne, tartalomról egy szó se esik. - indy]

A világmegváltó ‘68-as hippi-generáció most megy nyugdíjba, tanulságokat von le és hiányolja a mai lázadókat. A hatvanas évek lázadói csúfos vereséget szenvedtek el a tőkétől és a kapitalista államtól. Vajon a céljaik és eszményeik voltak helytelenek és a konfliktusuk illuzórikus? Egyesek szerint csupán lebecsülték az ellenfél erejét és a feladat súlyát.

Sheila Rowbotham, ismert baloldali feminista pár éve írt visszatekintésében is inkább a nosztalgia a meghatározó, akárcsak a magyar „nagy generáció” beképzelt tagjainál, de micsoda különbség ha azt nézzük, hogy Rowbotham a mai napig nem adta föl se marxista, se feminista meggyőződését!

A középütt olvasható „Egy rég elfelejtett háború” című szövegünk szerzőjének, Jenny Diskinek új könyve a hatvanas évekről.